Sötét az éjszaka, felhők vannak az égen,

Csak pár csillag ragyog fényesen és szépen

A fákat durván csavarja a szél,

A lány egy szobában nagyon fél

Lefolyik a könnye, megremeg a teste,

Egy dologtól fél minden áldott este

Nem fél semmitől és senkitől...

Semmitől....Csupán a félelemtől

Az ablakból rávilágít a hold fénye,

Keserűen néz-e lány, elveszett reménye.

Csak szomorúan telnek, múlnak a napok,

De a legszörnyűbb, hogy ez a lány én vagyok!