Erőtlen virágot sodor a szél,

Leszakították, de még él...

A dúrva valóság kegyetlen,

A kis virág tehetetlen.

Erőtlen virágot sodor a szél,

Az éjszakában nem remél.

Reszket, utolsó szirmait hullajtja,

Érzi, minde örökre elhagyja.

Erőtlen virágot sodor a szél,

Átöleli a tél, de még él.

A szél messze elfújja,

Nem boldogsághoz vezet útja.

Erőtlen virágot sodor a szél,

Kivirágzott, újra él.

Már nem reszket, nem fél,

S álmaiban sem kísért a tél.

 Írta: Éowyn