Nem érdekel az sem, ha villámokat szór az ég,

Véres ajkam téged hív, a csókod kell még!

Lágyan hívlak, mint még soha senki mást,

Kacagva kiáltok neked ezernyi villomást!

Látod, mit tettél velem, te csalfa démon,

Emékeid rószái hevernek kopott síromon.

Hisz halott vagyok! Ó, már nagyon rég,

De fagyos szívemben a halovány tűz még mindig ég.

Érted lobog ez a láng, még mindig, nem tagadom.

Hiába minden szó, hiába, ha lelkemet átadom,

Te játszol velem, úgy, mint akkor régen

Itt végre vége lesz, akkor ezt reméltem.

De látod? A síromat ástad minden álnok szavaddal,

Tőröket döftél belém minden mozdulatoddal.

Azt akartad, hogy gyűlöljelek. Tessék, megtettem!

A föld alá kívánom azt, akit mindig is szerettem.

Meghaltam, látod? Átszúrták már testemet.

Eladtan rég, az ördögnek kopott lelkemet!

Ne számíts rám többet, én nem létezem,

Keress mást, aki így téged szeret!

Írta: Flo_